„Képzeljen el egy étlapot egy alföldi restiben, amelynek élén régen, 30 évvel ezelőtt az állt: Húsleves, ma viszont ez: Húsleves gazdagon” - foglalta össze nemrég egy interjúban Krasznahorkai László tömören a helyzetet. Nos, az író pályája az eltelt harminc évben az alföldi restikével szemben némiképp más dinamikát mutat: a káprázatos berobbanástól (Sátántangó, 1985) a világhírig, a Man Booker-díjig (2015) ível, gyakorlatilag töretlenül. Könyveit elismeréssel fogadta a kritika az Egyesült Államoktól Japánig, megkapta a legrangosabb németországi irodalmi díjak csaknem mindegyikét. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, műveiből a Tarr Bélával készített filmeket a Sátántangótól a Werckmeister harmóniákon át A torinói lóval (2011) bezárólag világszerte bemutatták, s díjak özönével halmozták el. 1990 után hosszabb időszakokat töltött Kelet-Ázsiában és Japánban - Kínába többször is visszatért -, de hosszabb-rövidebb ideig élt és él mindmáig Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és Görögországban is.
Ha van összetéveszthetetlen hangú író, ő bizonyosan az. Jellegzetes, költői természetű mondatai beszippantják, rabul ejtik az olvasót: indáznak, mint a liánok, ellenállhatatlanul. Ünnepi, kivételesen ritka alkalom, hogy ez az öntörvényű, nagy alkotó a Müpa színpadán lesz látható és hallható. Az est a Báró Wenckheim hazatér című regény alapján, Johann Sebastian Bach műveinek felhasználásával készül, az író saját rendezésében.



Rendező: Müpa