Gustav Mahler zenéje csak az elmúlt néhány évtizedben vált igazán népszerűvé, s ezt műveinek lemezkiadása is tükrözi. Az 1952-ben megjelent World's Encyclopaedia of Recorded Music („Zenei lemezfelvételek világenciklopédiája”) húsz Mahler-felvételt sorol fel. A szimfóniák közül négyből (III., VI., VII., VIII.), a korai dalok feléből, valamint A panaszos dalból akkor még nem létezett felvétel, az I. szimfóniából pedig egyetlen szerepelt a katalógusban. Napjainkban egy német internetes bolt 133 Mahler-felvételt kínál. (Ez a szám azonos előadásokat több kiadásban is tartalmaz, ugyanakkor a ritkább, illetve a nem hivatalos lemezek közül sok nem kapható.) Az I. szimfónia hangrögzítőn - LP-n, CD-n és DVD-n - napjainkig összesen 251-szer jelent meg. 1952-ben még mindig nem volt VI. szimfónia-felvétel, 2007-ben viszont már 129 szerepel belőle a www.mahlerrecords.com honlapon.
A kiállítás Mahler műveinek első hivatalos felvételeit, az azokból készített hanglemezeket mutatja be. (A „hivatalos” szó azért fontos, mert több szimfóniának van ezeknél korábbi koncertfelvétele, azok azonban az előadók tudta és beleegyezése nélkül rögzített, úgynevezett kalózkiadások.) Az első Mahler-lemez 1920 körül jelent meg: az akusztikus úton készült, 78-as fordulatszámú korongon Grete Stückgold adott elő két dalt. Ezt 1924-ben a II. szimfónia követte, amelyet tizenegy 78-as lemez tartalmazott. A IV. szimfónia első felvétele 1930-ban Japánban készült. A VI. szimfónia első lemezkiadása jelent meg legkésőbb, 1953-ban. Ezek a korai felvételek szinte kivétel nélkül CD-átvételen is kaphatók, a kiállításon azonban az eredeti, többnyire első kiadások láthatók úgy, ahogyan azok 78-as, később pedig mikrobarázdás lemezeken megjelentek.