A flamenco a 16. században bontakozott ki, az erőszakkal térítő inkvizíció elől menekülő cigányok, a muzulmán arabok és a spanyolországi zsidók zenei hagyományainak összefonódásából. A következő évszázadokban a társadalom peremén élő cigányok tartották életben, és csak a 20. század derekán vált közismertté. Főleg kávézókban lehetett hallani, de az igazi flamenco soha nem háttérzene volt, hanem előadójának és hallgatójának közös, kirobbanó szenvedélyű katarzisa. A 20. század második felében - a Spanyolországban is népszerűvé váló könnyűzenei irányzatok hatására - új jegyekkel gazdagodott. Forradalmárai közül ki kell emelni a Camarón de la Isla-Paco de Lucía párost, amely megnyitotta a műfajt a rock és a jazz előtt.
Az 1982-ben született Eduardo Trassierra is azon flamenco-gitárosok közé tartozik, akik éppolyan meggyőzően játszanak fúziós flamencót, mint hagyományost. Az első leckéket gitáros édesapjától, José Trassierrától kapta, és még csak tizenkét éves volt, amikor a konzervatóriumban - flamenco-gitárosként - első díjjal jutalmazták. Azóta elnyert mindent, amiről egy flamenco gitáros csak álmodhat, többek közt a Niño Ricardo-, a Giraldillo al Toque- és a Juan Carmona Habichuela-díjat.
A Müpába Pablo Pradas gitárossal és Andrej Vujicic ütőssel alkotott triójával érkezik; zenéjük mélyen a flamenco hagyományában gyökerezik, ám még maradandóbb élményt kínál azok számára, akik fogékonyak Trassierra jazzes fúzióira.


Rendező: Müpa