A marokkói gnawa szertartások transzzenéje bár teljesen egyedülálló keveréke az arab és az afrikai hatásoknak, és csak az ebben a stílusban használt hangszereken játsszák, még napjainkban sem ismert széles körben. Pedig nemcsak azonnal felismerhetően különleges, magával ragadó hangzás és ritmika jellemzi, hanem az 1960-as évektől kezdve több hullámban gyakorolt nagy hatást olyan előadókra, mint például a Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Brian Jones, Ornette Coleman vagy épp Floating Points. A zenészcsaládból származó Asmâa Hamzaoui gyerekkorától játszik a zengő-éneklő, háromhúros, bőrborítású basszuslanton, a guembrin, húszévesen alapította saját formációját, a Bnat Timbouktout, amelyben két vokalista társa a karkabat nevű fém ritmushangszerrel kíséri saját énekét - így született meg az első kizárólag nőkből álló gnawa zenekar. A női guembri zenészek énekelni szoktak, de hagyományosan nem játszanak hangszeren közönség előtt, a Marokkóba hurcolt fekete rabszolgák zenei kultúráját őrző Asmâa Hamzaoui ebben is igazi úttörő. A két zenekar repertoárjában sok az egyezés - főként a tradicionális gnawa dalok -, ezek közül jó néhányat közösen fognak előadni. Az est első részében a két együttes külön lép fel. A Chalaban zenekarból is ismert marokkói Saïd Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét bemutatta és szélesebb körben ismertté tette Magyarországon - ő Európa-szerte a műfaj egyik legismertebb alakja. Formációja, a Tariqa nemcsak gnawa darabokat, hanem marokkói arab makámokat, gyimesi és magyar népzenét, valamint afro-jazzt is játszik - saját, izgalmas felállására hangszerelve.

Rendező: Müpa