Az Amazonas dalainak nagyasszonya, a nyolcvanéves Dona Onete több mint brazil ikon: napjaink világzenéjének egyik legnagyobb szenzációja. Egy gyerekkori élménye hatására döntött úgy, hogy énekes lesz: éppen ruhákat mosott az Amazonasban, amikor meglátott egy folyami delfint, s énekével magához csalogatta. Másnap újra lement a folyópartra, és akkor már két delfin hallgatta, harmadnap pedig az egész delfincsalád. Tizenöt évesen már a helyi bárokban énekelt, de miután férjhez ment, férje hallani sem akart a dalairól. Későbbi munkája révén azonban a zene közelében maradhatott: az amazóniai indiánok és az afrikai rabszolgák hagyományait tanítva dalra fakadhatott, ha azt kívánta a szemléltetés. Aztán úgy hozta a sors, hogy újra férjhez ment, s már éppen nyugdíjba vonult, amikor újra előtörtek énekes vágyai. Ezúttal a férjétől is biztatást kapott, a városi kulturális bizottság tagjaként pedig gyümölcsöző kapcsolatba került a helyi zenészekkel. Egy alkalommal a híres Naná Vasconcelos előtt játszottak, olyan sikerrel, hogy Donának szerződést kínált egy producer.
Hetvenhárom évesen így vette fel első albumát (Feitiço Caboclo), melyre rögtön ráharaptak a fesztiválok. 2017-ben Banzeiro címmel napvilágot látott második albuma is, amellyel az európai világzenei rádiósok listájának élére került. A korong címe azokra a hullámokra utal, amelyeket a hajók keltenek az Amazonason: erős sodrású, ellenállhatatlan és változatos hullámokat. Az egyik dal a carimbók, a másik a sambák partvidékéről való, de cumbiában és boleróban sincs hiány. Csupa szívügy, mondhatjuk, valójában azonban a test is bőven megkapja a magáét. A halpiac szagától a legvadabb csókok ízéig - csupa felkavaró ritmussal, élettel és frissességgel telítve.

Rendező: Müpa