Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881) az orosz romantikus zene történetének kimagasló egyénisége, egész életműve az orosz nép történelmének és zenéjének hagyományaiból táplálkozik. Utolsó operája, a Hovanscsina is történelmi témát dolgoz fel. Ennek előjátéka, mely később Hajnal a Moszkva folyó felett címmel önállósult, a hangversenytermek kedvelt darabjává vált. A bensőséges, lírai zene varázslatosan kíséri a napfelkeltét a hajnali derengéstől az első madárcsicsergésen át az új nap kezdetét hirdető reggeli harangszóig.
Ritkán fordul elő, hogy egy hangszeres művész a számára írt darabot banálisnak és helyenként lejátszhatatlannak ítélve dühösen visszaadja a szerzőnek. Pjotr Csajkovszkij (1840-1893) méltán közkedvelt, fülbemászóan romantikus b-moll zongoraversenyével éppen ez esett meg. A sértődött komponista Nyikolaj Rubinstein nevét át is húzta az ajánláson, helyére pedig Liszt Ferenc vejének, Hans von Bülow-nak a neve került, aki így nyilatkozott a műről: „nagyon nehéz, de megéri a fáradságot”.
Carl Orff (1895-1982) német zeneszerző, zenetanár a 20. századi zenetörténet egyik legkülönlegesebb alakja. A Carmina Burana eredetileg egy középkori versgyűjtemény általánosan használt latin neve. A 11-12. századi európai vándordiákok, kóborló barátok, vágánsok, vagabundok elsősorban latin, valamint alnémet és ófrancia nyelven a 13. században lejegyzett verseit tartalmazó kódexet 1803-ban fedezték fel a bajorországi Benediktbeuren kolostorában. Megtalálhatók benne a középkor hol gyengéd, hol a trágárságig vaskos, hol lírai, hol humoros népies költészetének legjellegzetesebb darabjai.

Rendező: Zuglói Filharmónia