A pályáját énekesként kezdő, majd a régizenére specializálódó karmesterek élvonalába emelkedő René Jacobst a felfedező és gyakran meglepő eredményekre jutó muzsikusok között tartjuk számon. Nála biztosra vehetjük, hogy koncertjein a legismertebb műveket is új oldalukról ismerhetjük meg.
Amikor két éve kóruskurzust adott Budapesten, érzékletesen fogalmazta meg, hogy milyen viszonyt lehet kialakítani Bach művészetéhez. Egy-egy Bach-darab jó előadásához „nem kell hívőnek lenni, elég irigyelni azokat, akik hisznek. Bachot énekelni annyit jelent, mint alázatból leckét venni; mert az ő zenéjében nincs hely semmilyen hívságnak”.
Egy interjúban így fogalmazott: „Bármennyire fontos és szükségszerű is foglalkoznunk azzal, hogy milyen volt egykor egy mű előadása, ez nem lehet az interpretációnk alapja. Ha csak erre figyelünk, bizonyosan csapnivaló lesz az interpretációnk, alibi lesz az egész, hiszen e mögé rejtjük el, hogy nincs egyéniségünk és fantáziánk. Harnoncourthoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy nem tudok autentikus Bachot csinálni, csak autentikus Jacobst.”


Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál