Frank Herbert sci-fi író szerint „az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek”. Pszükhé és Erósz ókori mítosza ihlette César Franck utolsó szimfonikus költeményét. Az Egy vándorlegény dalai sok tekintetben Schubert dalaira emlékeztető szövegét maga a zeneszerző, Gustav Mahler alakította ki A fiú csodakürtje című népköltészeti gyűjtemény versei nyomán. Az utókorra nagy hatást gyakorló ciklus első és utolsó változata között tizenkét év telt el, a dalok részletei Mahler időközben keletkezett műveiben is visszaköszönnek.
A fiatal Johannes Brahms egyik fő céljaként azt tűzte ki, hogy beethoveni mélységű szimfóniákat írjon. Az elsőt ugyan csak negyvenhárom évesen fejezte be, de számos műve a nagy feladatra való felkészülés jegyében keletkezett. Az est során a III. szimfónia hangzik el, amelyben Brahms egyedi módon vegyíti a Richter János és Eduard Hanslick által is említett hősiességet a Bachig visszavezethető protestáns zenei gondolkodásmóddal. Brahmsot nehéz lenne magyar zeneszerzőnek nevezni, de tény, hogy egyedülállóan közeli kapcsolatok fűzték a korabeli magyar zenei élethez. Az általa feldolgozott-komponált Magyar táncok jelentős szerepet játszottak a 19. századi zenei style hongrois kialakulásában.
Az esten a több mint kétszáz éves múltra visszatekintő Pannon Filharmonikusokat Vass András vezényli, a baritonszólót a jövő egyik nagy reménysége, Ludwig Mittelhammer énekli.

Rendező: Pannon Filharmonikusok