A Nemzeti Filharmonikusok együttese hagyományosan Bartók Béla halála évfordulójának előestéjén tartja évadnyitó hangversenyét. A műsort ezúttal két olyan magyar zeneszerző művei keretezik, akik az 1900-as évek elején kezdték pályájukat, de ma már a klasszikusok közé tartoznak. Mindketten huszonnégy esztendősen komponálták a koncerten elhangzó opusukat. Kodály Zoltán 1906-ban alkotta meg lírai hangulatú szimfonikus költeményét, amelynek érdekessége, hogy még a magyar népzenével átitatott kompozíciói előtt született. Ajánlása Arturo Toscanininek szól, aki a New York-i Filharmonikusokkal is bemutatta. Dohnányi Ernő szimfóniája a késő romantikus stílus jegyében íródott, a fiatal titán lenyűgöző tudásával, lendületével és zsenialitásával. Bartók és Kodály néhány évvel idősebb kortársa, a 20. század első felének egyik legjelentősebb zongoraművész-zeneszerzője és karmestere szimfonikus szerzőként ezzel az alkotással állt először közönség elé. Liszt Ferencnek az Esz-dúrnál kétségkívül „szelídebb” hangvételű, poétikus pillanatokban gazdagabb, de nem kevésbé magával ragadó A-dúr zongoraversenye a szólóhangszer és zenekar szimbiózisára épül, ebben is rejlik varázsa.
Ránki Dezső az a művész, aki Liszt zenéjének nemcsak csillogó felszínét mutatja meg, hanem gondolati mélységét is értő módon tárja fel a hallgatónak, felejthetetlen élményt nyújtva. Márciusi beiktatása után ezen a koncerten hivatalosan is bemutatkozik a zenekar Kocsis Zoltánt követő zeneigazgatója, Hamar Zsolt.


Rendező: Nemzeti Filharmonikusok