„A” természetesen Johannes Brahms, a 19. század hagyományhű irányzatának képviselője, aki Liszttel és Wagnerrel ellentétben nem a radikális formai újítások mestere volt, hanem a klasszikus formák keretében juttatta kifejezésre a romantikára oly jellemző érzelmi és indulati tartalmakat. Ez a kettősség jellemzi 1883-ban keletkezett F-dúr szimfóniáját is, melyet sokan a zeneszerző „Eroicájának” tartanak. Brahms stílusa és világképe erősen hatott a német Hans Koesslerre, aki huszonkilenc éves korától, 1882-től jelentős befolyást gyakorolt a magyar zenekultúra alakulására: a budapesti Zeneakadémia zeneszerzéstanáraként olyan alkotóknak volt mestere, mint Bartók, Kodály, Weiner, Kálmán Imre és Jacobi Viktor. Műveit manapság ritkán játsszák, ezért is hézagpótló alkalom, hogy ezúttal meghallgathatjuk Szimfonikus variációit.
Dohnányi Ernő is Koessler növendékei közé tartozott, de rá Brahms közvetlenül is hatott, ezt jelzi, hogy első művét, a c-moll zongoraötöst - Koessler közbenjárásának köszönhetően - Brahms is meghallgatta Bécsben, és ezt mondta róla: „Magam sem tudtam volna jobban megírni”. A koncerten felcsendülő Stabat Mater már Dohnányi kései alkotóperiódusának termése: 1953-ban keletkezett, a zeneszerző életének alkonyán, az amerikai emigráció időszakában.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok