Az est során felhangzó mindkét mű olyan, mintha alapvetően optimista szerzője valami miatt mégis komorabb gondolatok megfogalmazásának és sokrétű kérdésfelvetésnek érezné szükségét. Az akkor huszonöt esztendős Edvard Grieg ifjonti szenvedéllyel vetette bele magát a zongoraverseny írásába, és közvetlen hangulatú, érzelmes kompozíciója hamar a közönség nagy kedvence lett. Dohnányi Ernő II. szimfóniája a II. világháború szovjet támadása elől menekülő szerző lelkében született meg. Egy rendkívüli tehetségű, nagy munkabírású és jó humorú ember áll előttünk, aki őszülő fejjel elhagyja hazáját, közönségét, és mélyen átérzi népének és pályájának bizonytalan jövőjét. A szimfónia helyenként afféle film nélküli filmzene, melynek végén így vagy úgy, de a remény diadalmaskodik. Bár a két darab megszületése között közel nyolcvan év telt el, és saját korában már Grieget is sokan nevezték régimódinak, Dohnányiról nem is beszélve, műveik a 21. század közönségéhez is utat találnak.

Rendező: Pannon Filharmonikusok