1607 jelentős fordulópont volt Monteverdi életében és ezáltal a zenetörténetben is. Bemutatták korszakalkotó operáját, az Orfeót, valamint megjelent a Scherzi musicali első kötete. A három énekszólamra és continuo hangszerekre írt tizennyolc rövid mű jellegzetes ritmusaival és hangulatával a két évvel korábban megjelent ötödik madrigálkötet pásztorvilágát idézi. Bartók 1907-1908 körül keletkezett, élete során sosem publikált hegedűversenye - melyre gyakran hivatkoznak I. hegedűversenyként is - egy vallomás, egy viszonzatlan szerelem zenei lenyomata, egy feldolgozási folyamat eredménye. A fiatal szerző huszonhét évesen nyújtotta át akkori szerelmének, a hegedűművész Geyer Stefinek a róla szóló versenyeművet, amelyben a lány saját öthangos verézmotívumot, zenei mottót kapott, illetve amelynek két tétele Stefi két arcát mutatja be. Az idealizált, mennyei és befelé forduló lány portréja után a második tételben az élénk, szellemes és szórakoztató Stefit halljuk. Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájának sorszámozása sem egyértelmű. Az első hatot követően a komponista több szimfóniába is belekezdett, de mindössze egyet fejezett be - amelyet ma kilencedikként ismerünk. Egyórás, ahogy Schumann fogalmazott, „mennyei” hosszával szétfeszítette a klasszikus normákat; a zenészek és a közönség jó ideig nem találta az utat a grandiózus műhöz.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar