A Wagner-operákból aránylag kevés részlet alkalmas önálló koncertdarabnak, de a rejtélyes Grál-lovag történetét elmesélő mű két előjátéka igen. Az operát bevezető zene látomást mutat be: az égben angyali kísérettel, csillogó, fátyolszerű hegedűzsongással megjelenik a Szent Grál. A harmadik felvonás igen élénk előjátéka a két főhős, Elza és Lohengrin esküvői előkészületeit mutatja be.
Wolf 1888-ban közel száz dalt írt kilenc hónap alatt, sosem hallott precizitással, a szavak szintjéig hatolva dolgozta ki zene és vers kapcsolatát. Az Eduard Mörike költeményeire írt dalok izgalmasan adják vissza a költő művészetének kettősségét, a viharos szenvedélyeket és azok elnyomását, amit lelkészi pályája követelt meg.
Mahler VII. szimfóniája nyugvópont a „Tragikus” szimfónia és az „Ezrek szimfóniája” között. Első tételének indulódallamát a tenorkürt játssza. A Rembrandt Éjjeli őrjárata által inspirált második tétel után „árnyszerűen” megszólaltatandó scherzo hangzik el, majd a mandolinnal és gitárral kísért szerenádot követően a doboknak főszerepet adó eksztázis zárja a művet.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar