Első három filmje után Pedro Almodóvart filmes fenegyerekként könyvelték el, aki hivatásszerűen botránkoztatja meg a nézőket. Érthető. Volt bennük drog, szexuális mindenféleség, erőszak, bosszú, antiklerikalizmus, mindez giccsel elegyítve. Kultfilmmé váltak a spanyol rétegközönség körében. Negyedik filmje, a Matador kicsit távolabb lép. Bár jó szándékú kritikusok és esztéták szívesen minősítik melodrámának, szürreális, naturalisztikus, ám romantikus filmnek, ne szépítsünk: erotikus thrillerrel van dolgunk - misztikus beütéssel.
Az már Almodóvar mestersége és művészete, ahogyan ebbe a buja és bűnös históriába beépíti mindmáig ható kis drámáit. A gyermekeik életét megbéklyózó anyákat, a bűn átvállalásának vétkét, a férfit, aki vágyik a nő alávetettségére, bábuként való kezelésére. És ott vannak ebben a filmben a következő három évtizedben kiteljesedő elemek. A média, amelyet nem érdekel az igazság, a filmidézet, az öltözék, a smink, a hajviselet hihetetlenül pontos és tudatos használata, a sokatmondó enteriőrök, a fetisizmus határát súroló tárgyak. A múló és nem múló sebek, a testi hibák. Az erkölcsi kérdések, amelyek olykor már a 18. század morálfilozófusait idézik. És természetesen a vér, amely jelentős szerepet kap a Matador drámájában. Többféle szerepet is, hiszen a gyilkos vért ont, a matador - foglalkozásából adódóan - szintén, de ezt a filmet egyéb misztikumai mellett átjárja egy kis vámpírizmus is. Szóval felkavaró és nehezen feledhető. Nem fog rajta az idő.

A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.

Rendező: Müpa