Nemcsak Picasso született festő fiaként, hanem a cordobai Julio Romero de Torres is. Édesapja, Rafael Romero Barros a helyi motívumokat, a mindennapi élet sajátosságait témául választó festészeti irányzat, az úgynevezett costumbrismo egyik fő képviselője, valamint a cordobai művészeti akadémia igazgatója volt. Így a művész egész gyerekkorát az akadémia képei és az andalúz hagyományok bűvöletében töltötte. Festeni is édesapja irányítása alatt kezdett, de utána bejárta Európát, megismerkedett az akkoriban egymás mellett virágzó különböző izmusokkal, majd kialakította a maga sajátos, metafizikus szimbolista festészetét. Az andalúz dalok, a régi mór-zsidó-cigány eredetű tánc, a flamenco mellett még a nők tartották bűvöletükben: szinte összes képén feltűnnek az allegorikus nőalakok, különböző beállításokban, vissza-visszatérő kellékekkel - vagy melankolikusan, vagy a fojtott szenvedélytől izzó tekintettel. Gitárral, naranccsal, tükörrel, imakönyvvel, verseskötettel, és a jellegzetes spanyol fekete csipkefejfedővel, a mantillával.

Rendező: Müpa