Schunda Venzel József a 19. század második felében alkotta meg a cimbalom ma ismert változatát, a nagy testű, pedálos cimbalmot és a meleg hangú tárogatót. Ez utóbbi prototípusa egyébként a szintén budapesti Stowasser János tárogatójával egy időben készült el. Néhány évtizedes tündöklés után mindkét hangszer veszített népszerűségéből. A 20. században újra divatba jöttek, majd ismét feledésbe merültek. Rácz Aladárnak köszönhetően úgy tűnt, hogy a cimbalom visszakerülhet a komolyzenei pódiummokra, végül azonban a magyar nóta és a népzene lett a hangszer elsődleges terepe. Az évezred fordulóján egy csapásra minden megváltozott: megjelentek azok a magasan képzett, rendkívüli tehetséggel megáldott, kísérletező kedvű előadók, akik új életet leheltek a tárogatóba és a cimbalomba. Mára a könnyűzene kivételével minden műfajban hallhatjuk ezt a két patinás hangszert.
Az új igényeknek szerencsére a hangszerkészítők is meg tudnak felelni: a muzsikusokkal együtt gondolkodva hajtanak végre jelentős változásokat. Ezekről is beszél majd a zenészek társaságában három hangszerkészítő, Nagy Ákos és Kovács Balázs cimbalom-, valamint Tóth József tárogatókészítő mester.


Rendező: Müpa