Beethoven kísérőzenéjéből, amelyet Goethe Egmont című drámájához írt, a nyitány vált legnépszerűbbé: ez a tétel, mondhatni, önálló életet él. Nekünk, magyaroknak kiváltképp kedves, hiszen a szabadságvággyal átitatott zene 1956 jelképévé vált. Sosztakovics obligát trombitaszólós I. zongoraversenye egy huszonhét éves zseni ötletkavalkádja. A sziporkázó, virtuóz darab csupa utalás, idézet, váratlan fordulat - a zabolátlan tehetség örömünnepe. És ha már örömöt említettünk, erről szól Beethoven Hetedikje is: az élénk ritmikus lüktetésű mű, melyet Wagner „a tánc apoteózisának” nevezett, a mozdulat archaikus kultuszának, a szent és emelkedett mámor szellemének hódol. A Lipcsei Gewandhaus Zenekarát, amelynek története 1743-ig vezethető vissza, a 19. és 20. században többek közt olyan dirigensek tették naggyá, mint Nikisch Artúr, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter. Jelenlegi vezetőkarmestere, az igényes, sokoldalú, szuggesztív Andris Nelsons, Lettország büszkesége 2018 óta áll az együttes élén. Szólistájuk, a bravúros hangszeres tudású Yuja Wang eleven energiabomba: lenyűgöző hangszeres tudása és fergeteges előadásmódja mindig és mindenütt magával ragadja a közönséget.

Rendező: Müpa