Janáček Sinfoniettája 1926-ban készült, programja szerint „a kortárs, szabad ember lelki szépségét és örömét festi le, erejét és bátorságát a győzelemért folytatott harcra”. Janáček valójában korábbi fanfárjait dolgozta át egy új műbe és látta el aktuális programmal. Glazunov Szaxofonversenye 1934-ben, kései, párizsi korszakában született egy szinte kényszerítő felkérésre, és bár Glazunov zenéje már a századfordulón is ódivatúnak számított, ez a műve egycsapásra a szaxofonirodalom fontos darabjává vált. Sosztakovics a harmincas évek végén kezdett el dolgozni egy Lenint dicsőítő művön, de ezt a munkát a háború és a német hadsereg érkezése félbeszakította. Az ötvenes évek végén újra jelezte, hogy méltó művel szeretne megemlékezni Lenin születésének kilencvenedik évfordulójáról, de a kompozíció végül csak egy év csúszással, 1961-re készült el. A szimfónia programja szerint az 1917-es évet, a forradalom eseményeit veszi sorra - és mindazt, ami néhány évtized távlatából egy szovjet embernek erről eszébe jut.

Rendező: Pannon Filharmonikusok