Amikor Richard Strauss 1896-ban bemutatta Imígyen szóla Zarathustra című művét, sokan értetlenkedtek: hogyan lehet egy filozófiai művet zenébe önteni? A zeneszerző erről így vallott: „Nem szándékoztam filozofikus zenét írni, vagy akár zenei portrét festeni Nietzsche nagy művéről. Sokkal inkább kívántam zenébe átültetni az emberiség fejlődésének eszméjét a kezdetektől a valláson s a tudományon keresztül Nietzsche ember feletti ember fogalmáig”. Strauss a zenemű elején az író szavait idézi: „Zarathustra harmincéves volt, amikor elhagyta szülőföldjét […] és a hegyek közé húzódott. Itt élvezte szellemét és magányát, s nem unt rá tíz teljes évig. Végül mégis mást gondolt szívében, egy reggel pirkadatkor felkelt, kilépett a napfényre, és így szólt a naphoz: […] Zarathustra ember akar lenni újra”. E monumentális napfelkelte zenei megjelenítése Stanley Kubricknak köszönhetően vált közismertté, aki 2001: Űrodüsszeia című filmjéhez a zenemű első huszonegy taktusát használta fel.
Az este második részében Rimszkij-Korszakov 1888-ban komponált, Seherezádé című zenekari szvitje csendül fel, mely zseniális hangszereléssel, keleti ízekkel fűszerezve mutatja be az Ezeregyéjszaka világát. A szerző négy történetet használt fel darabjához: az első Szindbádról, a tengeri hajósról, a második Kalender herceg tréfáiról, a harmadik az ifjú hercegnő és herceg szerelméről, a negyedik pedig egy bagdadi ünnepség forgatagáról és a viharos tengeren mágneshegynek ütközött és porrá zúzott hajóról szól. A partitúra nagy, romantikus zenekart ír elő: meghatározó szerepet játszik a szólóhegedű, amely a címszereplőt, Seherezádét személyesíti meg. Az előadás egyben kortárs táncbemutató is: a történetet Bozsik Yvette koreográfiája kelti életre.

Az előadást 14 éven felülieknek ajánljuk.

Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar, Müpa