Az est szólistája, Vadim Gluzman a nemzetközi zenei élet jelentős koncerttermeinek és zenekarainak ünnepelt sztárja. Ezúttal Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét adja elő, amely a zeneirodalom egyik legnépszerűbb és technikailag az egyik legnehezebbnek tartott hegedűversenye.
Schubert valójában nem írt Rosamunde-nyitányt: 1820-ban készült, Varázshárfa című meseoperájának nyitányát majdnem harminc évvel a zeneszerző halála után a kiadó kapcsolta össze a Rosamunde-kísérőzenével. A Varázshárfa/Rosamunde-nyitány borongós c-moll bevezetéssel kezdődik, melyet felszabadult hangulatú, C-dúr Allegro követ. Nincs hiány pazarul hangszerelt, vonzó dallamokban: a nyitány, miután megszabadult mindkét hozzá kapcsolódó, sikertelen színpadi műtől, önálló darabként foglalta el megérdemelt helyét Schubert legnépszerűbb kompozíciói között.
Csajkovszkij 1878 tavaszán, a svájci Clarens-ben komponálta hegedűversenyét, s Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg. Auer azonban a hegedűszólam bizonyos részeit hangszerszerűtlennek találta. Az 1889 márciusára kitűzött bemutató elmaradt, és híre ment, hogy Csajkovszkij hegedűversenye játszhatatlan. Végül az orosz származású Adolf Brodszkij mutatta be 1881-ben Bécsben, Richter János vezényletével, s a mű új kiadása már Brodszkijnak szóló ajánlással jelent meg.
Eduard Hanslick zenekritikus így fogalmazott Brahms 1877-ben bemutatott D-dúr szimfóniájáról: „Ereiben mozarti vér kering […] megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy még mindig lehet szimfóniákat írni - bár természetesen nem mindenki képes erre.”

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok