A Héja Domonkos által vezényelt koncerten két nagy mélyvonós szólista vendégeskedik. Telt és zengő brácsahang, előadói szuggesztivitás és tökéletes technikai felvértezettség - ezek az ismertetőjegyek jellemzik a német Tabea Zimmermann pódiumjelenlétét, és ha brácsahang helyett csellóhangot írunk, mindez tökéletesen illik Várdai István muzsikálására is. Ő a magyar koncertközönség egyik kedvencévé vált az elmúlt évek során, és Tabea Zimmermann is többször megajándékozott már minket jelenlétével és játékával.
A koncert első felében Várdai a tizenkilenc esztendős Richard Strauss zenekari kíséretes F-dúr románcát, míg Zimmermann a Bartók Béla által torzóként hátrahagyott és Serly Tibor által befejezett Brácsaversenyt játssza. A második koncertrészben együtt muzsikál a két szólista és a Concerto Budapest: Richard Strauss Don Quixote című szimfonikus költeményét, azaz lovagi témára írt fantasztikus változatait adják elő. A műben a cselló Cervantes regényének címszereplőjét, a szólóbrácsa (valamint a tenortuba és a basszusklarinét) pedig a botcsinálta, ám annál hűségesebb fegyverhordozó, Sancho Panza alakját idézi elénk.



Rendező: Concerto Budapest