Az irkutszki születésű, idén negyvenhárom esztendős zongorista-fenomént sokoldalú muzsikusnak ismeri a világ, Gyenyisz Macujev elsősorban mégis a romantikus szerzők elkötelezettje. Most azonban Beethoven két művével tölti ki szólóestjének első felét. De nem ám akármilyen kettővel! A d-moll szonáta (op. 31) nem véletlenül kapta A vihar melléknevet: nyitótételének tragikus erejével és a fináléban megjelenített dúlt lelkiállapottal valóban megszolgálja az elnevezést, bár azt nem Beethoven adta, s A vihar ezúttal nem természeti jelenségre, hanem Shakespeare drámájára utal. Mindenesetre ez a mű a 19. század romantikusai felé előremutató alkotás, mint ahogyan ilyen az Asz-dúr szonáta (op. 110) is a maga korlátokat feszegető kifejezésmódjával és a kései Beethovenre jellemző formai-műfaji útkereséssel.
A második részben azután Macujev, a 19. századi és a századfordulós repertoár elkötelezett előadója, legsajátabb világába kalauzol: orosz alkotók műveit tolmácsolja. Rachmaninov prelűdje és etűdje kifinomult, nagy technikai igényű, költői zene - ugyanakkor egy különleges, arisztokratikus tartás kifejezője. Csajkovszkij pedig ritkán megpillantható arcát mutatja, amikor szonátaszerzőként lép elénk, ráadásul egy alig játszott különlegességben: a G-dúr („Nagy”) szonáta ugyanis fehér holló a zongoraesteken - érdemes élni a lehetőséggel, és meghallgatni Macujev tolmácsolásában.
Végigtekintve a programon és számba véve Macujev pianisztikus tudását, monumentális-szuggesztív személyiségét, biztosak lehetünk abban, hogy különleges élményre számíthatunk ezen az estén.

Rendező: Müpa