Évről évre az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is több száz kórusénekes gyűlik össze, hogy több hónapos felkészülést és egy intenzív kórushétvégét követően a zeneirodalom legjelentősebb alkotásait szólaltassák meg Hollerung Gábor vezetésével. A koncert első részében elhangzó Karfantázia a Beethoven-életmű egyik legszokatlanabb, műfajában nehezen meghatározható darabja, mely szólózongora-variációként indul, majd zongoraversennyé bővül, végül pedig énekkarral kiegészülve oratóriumként fejeződik be. A mű egyértelműen az Örömóda-gondolat és téma előzménye, a szöveg és a dallam is mintegy megelőlegezi a IX. szimfónia érzelmi és eszmei világát.
William Walton műve az oratóriumirodalom egyik leghatásosabb alkotása, amely nehézsége és hatalmas előadói apparátusa miatt ritkán szólal meg. A két kórusra, nagyzenekarra és két külső fúvósegyüttesre írott mű azt a híres bibliai jelenetet idézi, amikor Baltazár, Babilónia utolsó uralkodója, az emberi gőg és büszkeség megtestesítője lakomáján gúnyt űz Izrael Istenéből, ám az megbünteti, és még azon az éjszakán meghal. A mű zenei és érzelmi csúcspontok sorozata, stílusában egyrészt a Händel-oratóriumok örököse, másrészt felfedezhetjük benne Berlioz monumentalitását, valamint a 20. századi stílusirányzatok, például a jazz erős hatását.

Rendező: Interkultur Hungária Közhasznú Nonprofit Kft.