A Magyar Rádió Együtteseinek koncertje reprezentatív képet fest Kodály Zoltán művészetéről: elhangzik a fiatalkori Nyári este, a pálya delelőjét fémjelző Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum, valamint a kései alkotóperiódus darabja, a Szimfónia, amely méltatlanul ritkán hallható a hangversenytermekben.
Az est legtöbb Kodály-kompozíciójához bensőséges viszony fűzte a 20. század egyik legnagyobb karmesterét, Arturo Toscaninit. A Szimfónia születésével kapcsolatban 1963-ban így emlékezett Kodály: „Toscanini egyszer azt kérdezte, miért nem tudok, miért nem akarok én szimfóniával próbálkozni. Vitatkoztunk: azt mondtam, hogy elöregedett műfaj: erre azt válaszolta, hogy a műfaj nem öregedhet meg, ha új és eredeti tartalommal tudják megtölteni.”
Amikor Toscanini Milánóban vezényelte a Psalmus Hungaricust, megkereste Kodályt, hogy írjon zenekari darabot. A zeneszerző új művet ugyan nem komponált, de elővette egyik fiatalkori munkáját, a zeneakadémiai évek befejezésekor szerzett Nyári estét. Átnézte és apróbb módosításokat hajtott rajta végre. „Időnkint, ha szemügyre vesszük végzett munkánkat, mindenkinél élesebben látjuk a hibát, a gyengeséget. Érezzük: ez ma jobban sikerülne, csak lehetne még egyszer megcsinálni. Ha most sikerült volna helyreütnöm, amit feleannyi idős koromban elhibáztam, azt egy nagy mesternek köszönném. Az ő, Toscanini példája és munkára szólító szava rázta fel újra bennem azt a felelősségérzetet, azt az örök elégedetlenséget, amely szeretne mindent elölről kezdeni.”


Rendező: Magyar Rádió Zenei Együttesek