A „Felszállott a Páva” televíziós műsor díjnyertesei közreműködésével készült műsorsorozat élvezetes, közérthető módon mutatja be a magyar néptánc történetét és táji tagozódását.
A magyar népművészet, néptánc és népzene egyedülállóan gazdag és különleges. A Kárpát-medencében, amely földrajzi és kultúrtörténeti értelemben egyaránt Kelet és Nyugat metszéspontjában terül el, mindaz megtalálható, amit tőlünk nyugatra az iparosodás és urbanizáció eltüntetett. A nyugat-európai divatáramlatok a Kárpát-medence falvait még elérték, innen keletre azonban már nem hatottak. Különlegesen gazdag tánchagyományunk ezért máig őrzi az európai stílusrétegek megannyi válfaját, a korai középkorban általános körtáncoktól az ugrós táncokon és a reneszánsz páros táncokon át az újabb stílust képviselő csárdásig.
A magyar néptánc és népzene különleges gazdagságának, kimagasló értékeinek széles körben való megismertetését vállalta f a „Fölszállott a páva…” c. televíziós vetélkedő. Az immár három sorozatban sugárzott műsor kiemelkedő sikert és rekord nézőszámot hozott, nemcsak a határokon belül, de az egész Kárpát-medencében, sőt a diaszpórában élő magyarság köreiben is. A televíziós műsorsorozat sikere megmutatta, hogy jelentős társadalmi igény mutatkozik a magyar népművészet, néptánc és népzene megismerésére.
A Páva-matiné előadásai a magyar néptánc és népzene történeti, táji tagozódását mutatják be, kiemelve a magyar népművészettel kapcsolatos művelődéstörténeti összefüggéseket, amelyek még izgalmasabbá, változatosabbá teszik a bemutatókat.

A Verbunk és a Csárdás
A reformkor, a nemzeti ébredés eredményeként létrejött új tánctípus az egész magyar nyelvterületen elterjedt verbunk és a csárdás. A regionális különbségek elhalványultak, s egységes, az etnikus jelleget hangsúlyozó romantikus tánc született.
A dunai (nyugati) dialektus
A Dunától nyugatra elterülő vidékre a táncélet erős polgárosultsága jellemző, helyenként azonban a táncok igen régies állapotot őriztek meg. Jellegzetes tánctípusok: pásztortáncok, ugrós táncok, leánykarikázók, lassú és friss csárdás.
Tiszai (középső) dialektus
A polgári fejlődés ezen a területen később indult el, ezért a táncélet általános jellege az újabb táncdivatok ellenére régiesebb, mint a Dunántúlon. Jellegzetes tánctípusok: pásztortáncok, verbunkok, lassú és friss csárdás.

Rendező: Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány