Beethoven Szonáta Hétvége

Beethoven harminckét zongoraszonátája: személyes hangú vallomások, melyekben kísérletezésnek is tanúi lehetünk. Elkísérik útján az alkotót a korai opusoktól a kései művekig. A teljes szonátatermést két napon át, kilenc hangversenyen végighallgatni harminckét művész előadásában: kivételes lehetőség, szellemi zarándokút.

A közönség igen hamar megszerette és birtokba vette Beethoven zongoraszonátáit. Utóbbi – a „birtokba vevés” – azt is jelentette, hogy némelyik műhöz olyan ragadványnév tapadt, amely nem a szerzőtől származik. Ez már csak így van: akit szeretünk, azt becézzük. A melléknevek, akár szerzői leleményűek, akár nem, arra is érzékletesen utalnak, hogy a harminckét műben ott a világ. Hogy is ne volna, ha az egyiknek Patetikus a neve, a másiknak Appassionata, ha az egyikről a búcsúzás fájdalma és a viszontlátás öröme jut eszünkbe (Les Adieux), a másikról meg a holdfény… Sokfélék ezek a művek: van közöttük könnyű, mellyel a hangszert tanuló növendék is megbirkózhat, de akad alig játszhatóan nehéz is; vannak két-, három- és négytételesek. Egyszer gyászindulót hallunk, máskor rondót, megint máskor variációs tételt vagy éppen fúgát. Az egyik tétel ököllel veri az ajtót, a másik lágyan énekel. Mintha Beethoven meg akarta volna mutatni, hogy a szonáták végtelenül sokfélék lehetnek. Mit tehet hozzá ehhez a bámulatos teljességhez a Müpa? Azt, hogy a szonátákat végtelenül sokféle alkatú, egyéniségű és művészi felfogású muzsikus játszhatja – s ha valóban ilyen sokan szólaltatják meg e műveket, az a közönségnek is ünnep: a sokféleségé. A Beethoven Szonáta Hétvége két napján, szombat délutántól vasárnap estig mindenekelőtt a 250 éve született Beethovent ünnepeljük, az ő kimeríthetetlen képzelő erejét és mesterségbeli tudását, költői és emberi nagyságát. Ez az ünneplés azonban arra is lehetőséget kínál, hogy a nemzetközi mércével mérve is rendkívüli magyar zongoraiskola kiválóságainak seregszemléjét élvezhessük: harminckét előadó, pályakezdők, fiatalok, a középnemzedék képviselői, idősebbek – harminckét egyéniség, harminckét közelítésmód, harminckét Beethoven-élmény a harminckét mű hallgatásakor. Kilenc hangversenyre szétosztva, s ami különösen fontos: az alkotói fejlődés folyamatát hitelesen elénk táró időrendi sorrendben találkozhatunk a művekkel. Ki mulasztaná el ezt a csábító kalandot?

Ugrás az oldal tetejére