Ahogy az a családban megszokott volt, édesapja hatására klasszikus zongorát kezdett tanulni, de aztán a jazz felé fordult az érdeklődése. A hetvenes években jutott ki először Amerikába, ahonnan - bár kint is maradhatott volna - rengeteg tapasztalattal tért haza. Ettől kezdve élete végéig az éppen új zenei megoldások érdekelték: először a fúziós jazz, majd a cigány folklór és a jazz társítása. Klasszikus zeneművek interpretálásához és a klasszikus zeneszerzéshez is visszatért, sőt a kortárs zenéből is rendkívül sok inspirációt nyert. Írt musicalt, operát, balettzenét, misztériumjátékot, miközben újabb és újabb jazzformációkat alapított. Azt vallotta, elsősorban improvizáló zenésznek tartja magát, aki mindig bátran vállalta a zenei kockázatokat. Kitüntetések sorával ismerték el. Megkapta a Liszt Ferenc-díjat, a Magyarország Érdemes Művésze díjat, a Kossuth-díjat, a Prima díjat és a Hazám-díjat, de azt tartotta a legnagyobb elismerésnek, hogy többen úgy nyilatkoztak az utána következő sikeres zenészgenerációkból: ha nincs Szakcsi, belőlük sem lett volna az, ami.
Akik ezen a kétrészes koncerten színpadra lépnek, mindnyájan elmondhatják ezt magukról.


Rendező: Müpa