Wayne Krantz gitáros a kilencvenes évek elején kezdte kiadni improvizációkra épülő, effektektől mentes zenéjét a német Enja jazzkiadónál, az évtized közepén talált otthonra a New York-i 55 Bar nevű klubban, ahol csütörtök esténként övé volt a színpad. 1997-ben játszott először Keith Carlock dobossal és Tim Lefebvre basszusgitárossal, és onnantól kezdve 2007-ig a legtöbb héten elkápráztatták a - szájhagyománynak köszönhetően a világ egyre több pontjáról érkező - zenerajongókat. Műfajok és stílusok felett álló improvizációs zenéjük egyszerre hordozta a power triók feszességét, a fúziós jazz-zenészek ihletett egymásra figyelését és a jam bandek kiszámíthatatlanságát. Néhány koncertfelvétel (és számos digitális kiadvány) után 2009-ben készítettek egy remek stúdiólemezt is, de közben mindenki járta a maga útját: Krantz még 1996-ban turnézott a Steely Dannel, majd ajánlotta nekik Carlockot, aki többek között dobolt Sting Sacred Love lemezének turnéján, továbbá a Totóban, valamint John Mayerrel is. Lefebvre pedig Bowie utolsó lemezén basszusgitározik, tagja volt a Tedeschi Trucks Bandnek és amellett, hogy popzenészekkel (David Holmes, Empire Of The Sun) is fellép, több magyar lemezen is szerepel: Szakcsi Lakatos Bélát és Tony Lakatost is kísérte már. Most pedig egy évtized után újra összeállt a trió, hogy megfeleljen a legendás hírnevük következtében kialakult elvárásoknak és kielégítse azok kíváncsiságát is, akik eddig csak lemezről vagy videóról csodálkozhattak rá erre a páratlan zenei együttrezgésre.

Rendező: Müpa