Az Elefánt 2013-as bemutatkozó albumával hívta fel a figyelmet egyedi atmoszféra-teremtő képességére, a zenekar dalait már ekkor filmzeneszerűnek nevezték. A folytatásban aztán eklektikus dalparkkal és sokrétű szövegvilággal hamar a legnépszerűbb hazai előadók közé nőtte ki magát az ötös. A 2019-ben megjelent EL című negyedik nagylemezt felszabadult körülmények között készítették, a dalokon érezhető is ennek hatása. A sokszínűség mellett egységesebb lett a hangzás, gyakran slágeresebb a végeredmény, és továbbra is mélyek, de nagy szabadsággal értelmezhetők a helyenként kifejezetten nosztalgikus hangulatú szövegek. Ezt a lemezt szólaltatja meg most az Elefánt, ahogyan még soha: „szeretnénk egy vizuális tripet megvalósítani, amely során az EL dalait bele tudjuk helyezni egy olyan térbe, amely többletdimenziót nyújt: egy díszletet a nem létező filmzenénkhez. Utóbbi abból adódik, hogy a zenekar mottója sokáig az volt, hogy »filmzenét írunk nem létező filmekhez«. A decemberi koncerttel ezt beteljesítenénk.”

Rendező: Müpa