komolyzene, opera, színház

Wagner: Tannhäuser

Két szünettel
Müpa Home
  • Müpa saját produkció
  • BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
  • Müpa Home

Jegyárak

A Müpa virtuális hangversenytermébe a belépés díjtalan.

Mentse el a programot Google Naptárába!

Szeretnénk, ha a Müpa közönsége ebben a rendkívüli helyzetben is találkozhatna a világ legkiválóbb művészeivel és legizgalmasabb alkotóival estéről estére - ezúttal a saját otthonában. Éppen ezért tettük mindenki számára elérhetővé médiatárunkat, és ezért döntöttünk úgy, hogy az elkövetkezendő hetekben a jól ismert időpontokban megnyitjuk a Müpa virtuális hangversenytermét és előadótereit, és az elmúlt évek egy-egy felejthetetlen előadását közvetítjük.

Az előadás megtekinthető a honlapunkon, Facebook-oldalunkon és YouTube-csatornánkon.

Wagner operáinak legfőbb éltető eleme a feszültség. Ez az elektromos erőtér az, amely minden művében megszületik, s amely mágnesként vonzza magához az iránta fogékonyakat. Feszültség - a magasrendű művészet módján, elvek ütköztetésével - már a három korai „német romantikus operában” is kitermelődik, így a Tannhäuserben is.

Közhely, de nem árt elismételni: Wagner a maga hol középkori, hol a meghatározatlan mitikus időkben játszódó történeteiben soha nem az elmúlt évszázadok emberéről, s nem is a mondák isteneiről, óriásairól, törpéiről beszélt, mindig a saját koráról, a saját korát szólítva meg. A Tannhäuser lovagkori elbeszélése, Wartburg várával, dalnokversennyel, Vénusz-barlanggal és római zarándoklattal: mindez a 19. századról, az erőteljesen bontakozó polgári korszak eszmevilágáról és erkölcseiről szólt. Az opera egymásnak feszülő két ellentétes eszméje: a végletes érzékiség és a végletes aszkézis. Erről, e két eszme harcáról szól a Tannhäuser - vagyis a 19. századról, amely a kapitalizmust felépítő, győztes polgársággal együtt kitermelte a képmutatást is. Maga Wagner is végletes: a „kéj fertőjét” állítja szembe a „szent megtisztulással” - számára a középút szintézise nem létezik. Holott a termékenyen polgári gondolkodás - ma már így látjuk - mindig a szilárd egyensúlyt képviseli. De hát Wagner művész volt: nem dicsérni, hanem bírálni akarta a polgárt…
Matthias Oldag sikeres rendezése viszont konstruktív egyensúlyt teremt a rendezői modernizmus és a hagyományos esztétikából sarjadt ötletek között, s ezáltal azokat is képes megszólítani, akik az újra vágynak - de azokat is, akik a hagyományban keresnek fogódzót. Bretz Gábor többek közt a milánói Scala, a Sydney-i Opera és a Salzburgi Ünnepi Játékok ünnepelt szólistája. Stephen Gould Tannhäusert tartja legkedvesebb szerepének. Markus Eiche a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Tannhäuser Wolframját, A Rajna kincse Donnerjét és Az istenek alkonya Guntherjét énekelte. A német Jürgen Linn repertoárján Wagner összes jelentős bariton szerepe megtalálható. Szabóki Tünde, a Budapesti Wagner-napok állandó résztvevője Ausztria és Németország színpadain is otthonosan mozog. Sophie Koch Mozart- és Richard Strauss-szerepekkel indította karrierjét, amely jelentős Wagner-szerepekkel is bővült.
A felvétel a Müpa 2018. június 14-i koncertjén készült.


Rendező: Müpa

Előadott művek

  • Fischer Ádám
  • Hermann
    Bretz Gábor
  • Tannhäuser
    Stephen Gould
  • Wolfram von Eschenbach
    Markus Eiche
  • Walter von der Vogelweide
    Szappanos Tibor
  • Biterolf
    Jürgen Linn
  • Reinmar
    Cserhalmi Ferenc
  • Henrik
    Kiss Tivadar
  • Erzsébet
    Szabóki Tünde
  • Vénusz
    Sophie Koch
  • Pásztor
    Jobbágy Dominik, Kristofics Kornél
  • a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
  • a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
  • Honvéd Férfikar és a Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán)
  • rendező
    Matthias Oldag
  • díszlet, jelmez
    Thomas Gruber
  • játékmester
    Gábor Sylvie


BUDAPESTI WAGNER-NAPOK


Ugrás az oldal tetejére