Hogyan kell elkészíteni egy Mozart-Poulenc-szendvicset? Két karcsú, ropogós zongoraverseny közé helyezzünk egy zamatos-fűszeres Sinfoniettát. Ami a két szelet kenyeret illeti, azokat nagyon jól kisütötte Wolfgang Amadeus. Már nem a régi salzburgi, hanem az új, bécsi kemencéjét használta: mindkét mű azután keletkezett, hogy Mozart 1781-ben elhagyta salzburgi munkaadóját, Colloredo hercegérseket, és a császárvárosba költözött szerencsét próbálni. Épp e szerencséhez kellettek a zongoraversenyek, hiszen Bécsben részben hangversenyekkel igyekezett eltartani önmagát és családját, s e koncerteken ő maga is fellépett zongoraművészként - saját versenyműveinek előadásával. Piotr Anderszewski a G-dúr és a c-moll zongoraverseny megszólaltatásával két ellentétes világot állít szembe egymással: a dúr darab angyalian ártatlan, csevegő hangja a „jellemző” kategóriáját, a moll mű sötét drámaisága a „nem jellemzőt” képviseli, Mozart ugyanis egész pályája során mindössze két moll hangnemű zongoraversenyt írt.
Az igényes és nyitott - sok kortárs zenét is játszó - Skót Kamarazenekar önálló műsorán szereplő Poulenc-mű, a Sinfonietta (1947) jellegzetességeivel a G-dúr zongoraversenyhez húz: problémátlan, szórakoztató, négytételes neoklasszikus mű, tele játékossággal és könnyed táncritmussal.

A rendezvény a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megbízásából a 2017-2018-as magyar V4-elnökség keretében valósult meg.

Rendező: Müpa