Mendelssohn életművében két nagy oratórium tanúskodik a zeneszerző vallásos meggyőződéséről: a Paulust huszonhét évesen, 1836-ban fejezte be, az Éliást egy évtizeddel később, 1846-ban, alig több mint egy esztendővel 1847 novemberében bekövetkezett halála előtt.
Mindkét mű állásfoglalás, kétféle értelemben is. Egyfelől az ember vallomástétele, ezt jelzi, hogy az első darab esetében egy apostol, a másodikéban egy eszméiért harcot vállaló, szenvedélyes próféta az alkotás középponti alakja. Másfelől Mendelssohn a Paulus és az Éliás megírásakor egy-egy nagy opusban összegzi, miként gondolkodik a 19. századi oratóriumról, mit tart a múlt örökségéből átvehetőnek, és hogyan képzeli el a folytatást, a 19. század oratorikus hangját.
Az Éliás ritkán hangzik fel, ezért is különleges alkalom, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar hangversenyén Hilary Davan Wetton az egyik legsokoldalúbb és legdinamikusabb brit karmester vezényli, akinek rendkívül gazdag repertoárjából kiemelkedik Haydn, Mendelssohn és 20. századi brit zeneszerzők műveinek dirigálása. Pasztircsák Polina, Meláth Andrea, Szappanos Tibor és Haja Zsolt személyében élvonalbeli énekesgárda szavatol a mű vokális szólamainak méltó megszólalásáért.

Rendező: Nemzeti Filharmonikusok