Stravinsky a Pulcinella című balett megírásához Szergej Gyagilev, a párizsi Orosz Balett alapítója és igazgatója ösztönzésére fogott hozzá. Gyagilev vette rá a zeneszerzőt, hogy adaptálja Giovanni Battista Pergolesi zenéjét és készítsen balettet a korai 18. századi commedie dell'arte-történetre. Azóta a zenetudomány kiderítette, hogy az eredeti zenék egy része nem Pergolesitől, hanem feltehetően más, kevésbé ismert itáliai barokk szerzők tollából származik. A Nápolyban játszódó, Pulcinella szerelmi viszonyait elmesélő történet igazi vígjáték, tele a commedia dell'arte elemeivel, az olasz improvizált színház alapfiguráival. A mű tételei felváltva humorosak, líraiak és gúnyos-romantikusak, a nápolyi leányzók különféle trükkjeire fókuszálnak, akik csábító táncaikkal magukhoz akarják csalni a sunyi Pulcinellát.
Ravel talán lehosszabb és legszenvedélyesebb műve, a Daphnis és Chloé szintén Gyagilev megrendelésére született meg, és 1912-ben mutatták be. Hatalmas zenekari apparátus és burjánzó harmóniák segítik kifejezni a szélsőséges érzelmeket, az ókori görög szerelmi történet érzékletes megszólaltatását. A pazar impresszionista szimfonikus műből Ravel két zenekari szvitet is készített, amelyek gyakran szólalnak meg a koncertpódiumokon. A két balettzene előtt az est karmestere, Guido Mancusi Klangfiguren für Orchester című művét hallhatják. A cím (Hangzásalakzatok zenekarra) a zene, a hangszerelés, a dallamok játékosságára utal, a különböző harmóniák tánca vezeti át a hallgatót egyik táncvilágból a másikba.

Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar, Müpa