Az előadás megtekinthető a honlapunkon és YouTube-csatornánkon.


A jelenlegi helyzetben az opera szcenírozott megvalósítása túl nagy kockázatot jelentett volna, ezért azt későbbi időpontra halasztjuk, amikor a művet már biztonságosan elő lehet adni. Mégis szerettük volna, hogy ez a nap ne maradjon Don Giovanni nélkül, ezért kalandra hívjuk a kedves nézőket.
A Don Giovanni nem egyszerűen Mozart egyik operája, hanem többi operájához hasonlóan a szerző zenei gondolkodásának tárháza. E tárház alapelemei leginkább operaszereplőinek zenei-érzelmi megformálásában érhetők tetten, melyek a Don Giovannit megelőzően és azután is jelen vannak zongoraversenyeiben, szimfóniáiban, kamaraműveiben. Az előadás célja, hogy a Don Giovannihoz kapcsolódó zenei gondolatok világába vezesse be a közönséget egy pasticcio formájában. A pasticcio a 18. századi zene egy kedvelt műfaja volt, amelyben a szerzők különböző művekből állítottak össze egy új alkotást. Több olyan opera ismert, amelyben az áriák adott esetben öt-hat különböző zeneszerzőtől származnak (a szót egyébként fordíthatjuk pástétomnak, rendetlenségnek, illetve konkrétan egy olasz rakott tésztaételre is utal).
A hangverseny stílusosan a Don Giovanni nyitányával indít. Az ezt követően felcsendülő hét mű pedig az operában megjelenő jellegzetes zenei karakterekhez kapcsolódik. A Rivolgete a lui lo sguardo kezdetű hangversenyária - egy, a Così fan tuttéból kimaradt részlet - akár Don Giovanni hiányzó áriája is lehetne. A kicsapongó nemes alakjához két másik zenei részlet is kapcsolódik: a főhős erőt és magabiztosságot sugárzó karakterét, valamint a hölgyeket megbabonázó sármját jeleníti meg a Jupiter-szimfónia első tétele és a közvetlen közelében keletkezett Un bacio di mano hangversenyária - amelyek között tematikus rokonságot is felfedezhetünk. Az opera démoni hangulatával rokon a Così dunque tradisci kezdetű basszusária, illetve a d-moll zongoraverseny első tétele. Egyértelműen Leporello alakjához köthető Mozart C-dúr vonósötöse, Donna Anna zenei világát pedig a Davide Penitentéhez született Tra l'oscure ombre funeste kezdetű szopránária mutatja be. A hangverseny befejezéséül a Don Giovanni első felvonásának fináléja szólal meg, mely a mozarti életmű egyik legkomplexebb zárójelenete: egy tipikus „imbroglio” szituáció, magyar egyszerűséggel a totális zűrzavar pillanatai, egyúttal az érzelmek drámai összecsapása. E jelenet logikájából származó lezáratlansága egyben meghívás is az opera - reményeink szerint - nem túl távoli, teljes egészében való előadására.

Rendező: Müpa, Budafoki Dohnányi Zenekar