Liszt és Dvořák után a románok nemzeti szerzője, George Enescu is nekilátott feldolgozni hazájának népzenei kincsét. Hiába nevezte őket később „ifjúkori bűnöknek”, a román rapszódiák máig legismertebb művei közé tartoznak. Improvizatív hangulat, egzotikus hangkészlet és élénk ritmika jellemzi ezeket a darabokat.
Stravinsky életrajzírója szerint a Hegedűverseny befejezése az egyik legizgalmasabb finálé, amit a szerző valaha írt. Érdekesek azonban az egyes tételek ikonikus nyitóakkordjai is, melyeket Vilde Frang a Bachtrack kritikusa szerint „lézerszerű pontossággal” szólaltat meg. A tételek barokk műfajokra utaló címeivel Stravinsky Bach előtt tiszteleg.
A II. világháború végéhez közeledve a Szovjetunió vezetése biztos volt saját diadalában, és a nemzet művészeitől is elvárta, hogy osztozzanak optimizmusában. Prokofjev egy hivatalos nyilatkozatban ki is jelentette, hogy V. szimfóniája „az emberi szellem nagyságát” hirdeti, ám a darab tele van olyan zenei idézetekkel, amelyek másról árulkodnak.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar