Richard Strauss egyszerre volt korának ünnepelt és szidalmazott zeneszerzője. Ő maga így vallott művészetéről: „Meglehet, nem vagyok első osztályú zeneszerző, de elsőrangú másodosztályú igen!” Gazdag és sokszínű életművéből három teljesen különböző karakterű darab hangzik el ma este. A Négy utolsó ének az idős mester utolsó nagy műve, legismertebb vokális alkotása, melyet szólóhangra és zenekarra komponált. Még itt is fiatalkora zenei nyelvét beszéli, csakhogy minden szélsőség, hatásvadászat nélkül, az öregkor bölcsességével. Operáinak hangulatát A rózsalovag részlete, a zárótercett idézi meg, ahol Strauss megmutatja mindazt, amit a bel canto éneklésről és a nőkről tud. Az Alpesi szimfónia pedig az egyik legnagyszerűbb szimfonikus költemény, amelyet valaha is írtak: a zenekar és vele együtt a hallgató is nagy útra indul, a zene kifejezőeszközeinek segítségével végigjárva egy teljes napot az alpesi vándorutak mentén, az erdőben, a patakokon át a gleccserig.

Rendező: Magyar Rádió Művészeti Együttesei