Első ránézésre a Szerelem és halál a Háború és béke paródiája. Csakhogy Tolsztoj mellett Dosztojevszkij is terítékre kerül, néha áthallatszik egy kis Puskin, falatka Turgenyev. Aztán hőseink olykor bonyolult filozófiai fejtegetésekbe bonyolódnak, és sikerül is tökéletesen belebonyolódniuk. A film olykor átvált némafilm burleszkbe, hogy szusszanhassunk egyet, mielőtt átlépnénk Ingmar Bergman világába. Totális intellektuális zakkantság. Nem feltétlenül azoknak készült, akik egy gyorsolvasó tanfolyam segítségével kívánják meghódítani a szépirodalom csúcsait. Ha valaki mégis kihagyta volna az orosz irodalom klasszikusait, az sem fog csalódni, mert Woody Allen filmje úgy működik, mint az Így írtok ti Karinthytól. Természetesen nem alkalmas a 19. századi orosz irodalom teljességének kiváltására, de például Borisz Grusenko Woody Allen által megformált karaktere már-már irodalomtörténeti pontossággal írja le a több orosz író által megjelenített „felesleges ember” típusát. Woody Allen érdeme, hogy a keze alatt a parodizált művek és alkotók szemernyit sem értékelődnek le. Nem úgy, mint a kultúrsznobok. Ez a vonulat később még erősödni is fog Allen filmjeiben. Külön figyelmet érdemel az, ahogyan Borisz elvész egy Szókratésszel kapcsolatos logikai levezetésben. Ja! Arról se feledkezzünk meg, hogy közben Prokofjev zenéje szól.

Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa