A hatszögletű, ívelt oldalú kép Orfeuszt, a görög mitológia egyik legismertebb alakját sziklán ülve ábrázolja. A képet nagyrészt négyszögletes, 5-8 milliméteres kőkockák alkotják, de a finomabb részleteket, például az arcot vagy a bal kéz ujjait jóval kisebb, színárnyalatokban gazdag mozaikszemekből rakták ki. A mozaik készítője - elsősorban a színhatás gazdagítására - üveglapocskákkal egészítette ki a kőkockákat. Észak-Afrika középső területe, Africa provincia a római birodalom egyik leggazdagabb régiója volt. A térség művészetét tekintve is elválaszthatatlanul kapcsolódott a görög-római mediterráneum klasszikus kultúrájához, bár végig megőrizte sajátos vonásait. Nem meglepő tehát, hogy Orfeusz az észak-afrikai mozaikok fontos szereplői közé tartozik. Leghíresebb tette az volt, hogy élve lemerészkedett az alvilágba feleségéért, Euridikéért. A dalától és lantjátékától megbűvölt alvilági istenek vissza is adták neki az asszonyt.
A zenéjével a vadállatokat is megszelídítő, az aranykor harmóniáját visszaidéző isteni dalnok képe számos, koronként, területenként és szellemi áramlatonként eltérő értelmezési lehetőséget kínált. Jól mutatja ezt, hogy alakja változatlan formában került át a kialakuló ókeresztény művészetbe is, Krisztus ábrázolásának egyik lehetséges formájaként. (Nagy Árpád Miklós szövege nyomán)

Rendező: Müpa