Nem tagadja. A film elején megmutatja a nézőknek Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének borítóját. De a 19. századba visz a film zenéje is. Igazi operagála: Verdi, Donizetti, Bizet, Rossini. És még ezt is megtekeri, ugyanis az operák régi, 78-as fordulatszámú lemezfelvételekről szólalnak meg. És elég baljóslatúak. Igaz, ez nem idegen az operáktól. A dramaturgia csavaros, hiszen az alulról jött főhős, Chris Wilton (Jonathan Rhys Meyers) az operarajongó, ő olvas Dosztojevszkijt, Strindberget és Szophoklészt. Jövendőbelije, majd felesége, Chloe (Emily Mortimer) előkelő londoni famíliája lényegesen gyakorlatiasabban szemléli a világot. De ne feledkezzünk meg a lényegről! Woody Allen filmjei korábban többnyire a kisepikához vonzódtak: novellák, anekdoták lazán, olykor feszesebben felfűzött soraként bontakoztak ki a történetek. A Match Point sokkal inkább regény. És a főhős nem dumál ki belőle. A szerelmi viszonya Nolával (Scarlett Johansson) - a majdnem sógornővel - nem pusztán egy szerelmi síkidom része. Két alulról jött karaktert - a tenisztrénert és a szerepet találni nem tudó amerikai színésznőcskét - vet be a felsőbb világba, ahol mindketten kiszolgáltatottak. És mindvégig ott bujkál a kérdés: mit tekintünk szerencsének, és mi mozgatja a sorsot?

Angol nyelven, magyar felirattal.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa