A Manhattan sok tekintetben az Annie Hall folytatása. Nem a történeté, hanem a gondolaté. Woody Allen azonban ez alkalommal visszafogja hősét. Isaac messze nem annyira szellemes és mindentudó, mint Alvy Singer. Sőt! A forgatókönyv egy olyan nővel, Maryvel (Diane Keaton) hozza össze, aki szellemesebb, akinek fel van vágva a nyelve. És ami különösen megérintő ebben a filmben: tétova és különféle analitikusokon edződött szereplői tele vannak érzelmekkel. És nem könnyen boldogulnak velük. Rendkívül izgalmas a széles vászon használata is. Míg a szűkebb kép jól együtt tartotta a szereplőket, a nagy tágasság lehetőséget kínál arra, hogy a fájdalmas jelenetekben elmászkáljanak, kicsámborogjanak a képből. Meglepő módon ettől minden egy kicsit drámaibbá válik. (Sebaj, majd Gershwin zenéje átsegít rajta.) A Manhattan Woody Allen szép, érzelmes elmélkedése a szerelem nevű tudatmódosult állapotról. És kevéssé emlékeztet napjaink romantikus komédiáira, amelyek kezdete, vége, tétje maga a Szerelem. Itt inkább azon rágódhatunk, hogy a szerelem, a szakítás, a megcsalás, a kibékülés és társai egy nagyobb játszma - az Élet - összetevői.

Angol nyelven, magyar felirattal
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.


Rendező: Müpa