Ebben a történetben egy filmszereplő lejön a mozivászonról, a vásznon maradt többiek pedig tanácstalanságuk közepette megszólítják a nézőket. Bennünket. És innen kezdve már nem is olyan egyszerű film ez.
Ha összeállítanánk egy sorozatot olyan filmekből, amelyek azt a kérdést vizsgálják, miként is működik a film, a mozi, a Kairó bíbor rózsája semmiképp sem maradhatna ki belőle. (Woody Allen igazán jó társaságban lenne Truffaut, Fellini, Tornatore, Tarantino és mások mellett.) A színes filmben pergő fekete-fehér film ördögien bonyolult kérdéseket vet fel. Például azt, hogy mi, nézők mennyire vagyunk benne a történetben, hogy a film által a fejünkben elindított sztorit hogyan bonyolítjuk tovább. Vagy hogy milyen a mozivászon valósága? Számon kérhetjük-e egyáltalán a filmen a valóságot? Furcsa módon ez utóbbi kérdés napjainkban éles, sőt cenzurális kérdéssé fajult. (A vetítés után természetesen megvitathatjuk, miért is bánik Woody Allen ilyen méltatlanul a nem fehér karakterekkel.) Meg aztán rágódhatnánk azon is, hogy a film a nézők álmaiból építkezik-e vagy maga teremti az álmokat, amelyeket mi, a közönség keltünk életre. És hogy mi is történne, ha beléphetnénk kedves műveink világába, ahogyan Woody Allen egyik hőse teszi a Kugelmass-epizód című írásában.

Angol nyelven, magyar felirattal.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa