Áprily Lajos fia 1913-ban született Nagyenyeden. Jékely költészetének Nagyenyed, ez az Erdély múltját elevenen őrző, Trianon után a magyar művelődés egyik központjává váló városka a fészke. 1926-ban Kolozsvárra költöznek, a szülői házban naponta találkozhat az erdélyi irodalom nagyjaival: Kuncz Aladárral, Kós Károllyal, Tamási Áronnal, Makkai Sándorral, Reményik Sándorral, Dsida Jenővel. 1929 nyarán Áprily, fiai jövője érdekében, áttelepül Budapestre. Jékelyt felveszik az Eötvös Collegiumba. Egyre otthonosabb a hazai irodalmi életben, de erdélyi kötődése is megmarad. 1935-ben már elismert költő. 1939-ben megkapja a Baumgarten-díjat. Mikor 1940 őszén a második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolta, visszatér Kolozsvárra. Hamar megtalálja helyét az erdélyi magyar irodalmi életben, de tartja a kapcsolatot az anyaországi irodalommal is. 1946 novemberében visszaköltözik Magyarországra. Irodalmunk legjobbjaival együtt hamarosan hallgatásra kényszerül, az írószövetségből kizárják. Műfordításból él, de közben, a megjelenés reménye nélkül, gyarapítja lírai és prózai életművét. 1957-ben kap újra nyilvánosságot: a Tilalmas kert huszonöt éves költői pályájáról ad számot. Sorra jönnek gyűjteményes és válogatott kötetei, a Csillagtoronyban 1969-ben, Az idősárkányhoz 1975-ben, az Évtizedek hatalma 1979-ben. Regényekkel és elbeszélésekkel is jelentkezik. 1982-ben hunyt el. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült.

Rendező: Müpa