Minden egy véletlen találkozással kezdődött. Háy János magyar író és Beck Zoli, a 30Y frontembere közös fotózásra volt hivatalos az akkor még épülő 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri megállójába. Az ötlet - amely valószínűleg arra alapozódott, hogy az underground, a magyar irodalom és a minőségi könnyűzene két meghatározó figuráját a föld alatt fotózzák le - nem nyerte el föltétlen tetszését a két alkotónak, akik kissé tétova, zsebre dugott kezű ácsorgás után sodródtak egymás mellé, és beszélgetni kezdtek. Ekkor és így ismerték meg egymást. Feltűnt nekik, hogy a beszélgetés magától értődő, olyan, mintha mindig is ismerték volna egymást, mintha együtt nőttek volna fel, holott nem. Még aznap elhatározták, hogy valami közös dologba kezdenek. Nem sokkal később Háy János magyar író telefoncsörgésre riadt. A vonal túlsó végén az estjük szervezője, az egyik irodalmi folyóirat szerkesztője azt mondta, szüksége volna egy névre, valami eredeti elnevezésre, hogy ne csupán annyi kerüljön a plakátokra, hogy Háy János és Beck Zoli, szóval, mondta, kellene valami ütős név, érted? Háy János magyar író rögtön megértette, kénytelen mondani valamit, hogy aztán tovább alhasson. Így, félálomban mondta ki a szellemes címet: Háy Come Beck. A szerkesztőnek tetszett a cím, ezt íratta a plakátra.

Rendező: Müpa