Aki barátságban van Allan Stewart Konigsberg (ez volt Allen eredeti neve) filmjeivel, felismerheti jellegzetes fogásait: a történetbe ágyazott önálló jeleneteket, a kétfedelű verbális poénokat, a kamu dokumentumfilmes fogásokat, az agyament drámai fordulatokat, a finom kulturális utalásokat - és az önostorozást. Ez utóbbi még a stand-up világából kíséri, mert a paródiára, ócsárlásra, provokációra és ki tudja, még mi mindenre kihegyezett kollégák világában ő a slemil. (Aki végignézi Woody Allen életművét, kurta, de annál hasznosabb jiddis szószedet birtokába juthat.) Na és az utalások. Az általa megformált balfácán utalásai néha roppant intellektuálisak. Ez nem Hollywood, hanem a Keleti Part, New York humora. A megvadult hajtogatógép a börtönben például dramaturgiai fogás, hiszen főhősünk, Virgil Starkwell felesége mosónő, közben pedig utalás Chaplin Modern idők című filmjére. Így megy ez. Szóval senki se lepődjön meg, ha Woody Allen filmjeiből kikandikál egy kis irodalomtörténet, egy kis filmtörténet, falatka óvilági kultúra. Vagyis: végy egy botcsinálta bankrablót, akinek csak a szüleivel, az iskolával, a munkával, a nőkkel, a csellóval, a helyesírással - és természetesen a törvénnyel - vannak konfliktusai. Vihogd végig! Aztán - egy másik nézőpontból - vedd szemügyre a pasast, akinek mindenki eltöri a szemüvegét és szeretné, ha elfogadnák. Na, ilyen Woody Allen.

Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa