Mindenki dalol. Még a szerb menekültek is. Mert miközben megy a hajó az ő kifinomult utasaival, a Szarajevóban megesett történések apropóján mindenfélék történnek. Nem annyira izgalmasak, mint a fedélzeten kibontakozó titkos viszonyok, féltékenységek, családi komplott vagy az orrszarvú szerelme. Ez a vízi jármű nem kíván tudomást venni a szárazföld kellemetlenségeiről. (Ahogy az Amarcordban sem.) A művészet szent gályáján a kiválóságok pohárkoncertet adnak a konyhásoknak, fraternizálnak a szerbekkel. És amikor - véletlenül vagy sem - egy, a szerbeket követelő osztrák-magyar hadihajó ágyúi eldördülnek, hősiesen Verdivel szállnak szembe az erővel - és a végzettel. Történelmietlen történelmi film. Ha úgy tetszik, elmélkedés a művészet mindent legyőző erejéről. A szépségről. „Mintha festve lenne” - mutat az égre az egyik szereplő. Ebben a filmben az festve van. A hajó festett füstje áll a levegőben, miközben celofán tengeren navigál. És a végén még krónikásunk, a kutyahájjal megkent Umberto is kikacsint a képből, hogy a nézőtéren ülve elbizonytalanodjunk - mert vagy így estek meg a dolgok, vagy másként. Azon pedig törje mindenki maga a fejét, hogy a művészet zsendülő berkeiben felhangzó dalok által megy-e elébb a világ.

Olasz nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa