Kétségtelen, hogy valamivel halkabban kacagunk, mint a lelki rokon Picasso kalandjai esetében, de ez talán azért van így, mert időutazásba bonyolódott hősünk, Gil Pender (Owen Wilson), a sikeres hollywoodi forgatókönyvíró Párizsban is a regényén dolgozik, elmélkedik. Keres valamit, amit Beverly Hillsben vagy Malibuban nem lehet megtalálni. És közben belehabarodik Párizsba. Gil bizonytalan önmagát és írói kvalitásait illetően, miközben a gyakorlatias menyasszony, Inez (Rachel McAdams) bizonytalan Gilhez való viszonyában, ami azért igen pozitív hozzáállás ahhoz képest, hogy a szülei egyenesen utálják. Inez viszont vonzódik volt tanárához, Paulhoz, aki mindent jobban tud… Nem lenne tisztességes előre minden fordulatot lelőni, de annyit elárulhatunk, hogy Gil éjszakánként visszapottyan az 1920-as évek Párizsába, az avantgárd kellős közepébe, Fitzgerald, Hemingway, Gertrude Stein, Salvador Dalì és Picasso társaságába. Voltunk már Woody Allennel időutazáson, hiszen Az alvó (1973) 2173-ba röpített bennünket. Már arra is volt példa, hogy az egyik írásában a Bovarynéba rándult át - amitől a regény egy kicsit megváltozott… Nyilvánvaló, hogy a 2010-ből érkezett látogató is nyomot hagy a múltban, vagyis a jövőn. Ha idegenvezető segítője (Carla Bruni, azaz Madame Sarkozy) jól fordított. Hú, de zavaros ez az egész. Amúgy meg egyáltalán nem zavaros, hiszen szépen, kereken kibontakozik egy fontos kérdés: melyik volt az igazi aranykor? Hogyan is van az, hogy az Itt és a Most valahogyan mindig alulmarad azokkal a helyekkel és korokkal szemben, amelyekben nem volt szerencsénk élni?

Angol nyelven, magyar felirattal.

A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa