András Ferenc 1977-es filmje, a Veri az ördög a feleségét szélesen röhögve, mégis véresen komolyan számol be az értékek zűrzavaráról. Öt évre rá ezt már olyan keménységgel meséli el, hogy több országban tapintatosan levágták róla a legutolsó jelenetet. Amitől ez a film nem lett puhább, hiszen Cserhalmi György hihetetlenül pontos alakításában az első perctől az utolsóig ott van a dráma. És amikor kijövünk a moziból, még ma is zavarban vagyunk. Vajon a mérnökből lett taxisofőr, Simon József egyszerű bosszúálló? Vagy inkább igazságtevő? Vagy afféle magyar Kohlhaas Mihály, aki próbálja visszaszerezni megtiport büszkeségét/méltóságát? Vissza akarja kapni a becsületét bármi áron? Kérdés, hogy negyven év múltán a mai néző milyen jelentéseket lát bele. Érdemes nekifutni, ugyanis a Dögkeselyűt nem porlasztották el az évtizedek. Kétségtelen, hogy Cserhalmi György mondatai a keselyűlétről ma más értelmet nyernek, de van értelmük. Ragályi Elemér képei pedig még mindig őrülten erőteljesek. Az utcanevek, az autótípusok, az egyenruhák megváltoztak, de az emberi, morális dilemmák semmit nem veszítettek erejükből. A mozibolondok imádni fogják a film kedvéért hazatért Perczel Zita alakítását. Ha valaki nem ismerné őt, csak pillantson Simon apjának tévéjére. Ott éppen a Meseautó megy - Perczel Zitával a főszerepben. De kétségünk sincs afelől, hogy a budapesti utcákon száguldozó autók a legkevésbé sem meseautók.

Magyar nyelven, felirat nélkül.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa