Ha valaki találkozik Fellini filmjeivel, nem kerülheti a női keblek és tomporok tárlatát. Erotika, szex, olykor már-már pornó. Korhatáros. Na ja, az olasz hím kakaskodása! Csakhogy ez messze nem ilyen egyértelmű. Merthogy ez néha fickósság, néha vágy, de akár még szerelem is lehet. Emlékezzünk vissza Az édes élet (1960) Marcellójára, pontosabban a nőkhöz való viszonyára! Hősünk azóta kicsit megöregedett, egy kicsit elbizonytalanodott. És bár csupán álmában, de valamelyest képessé vált arra, hogy rálásson önmagára. (Ez még a Nyolc és fél Guidójának sem sikerült.) Fellini macsói, a tüzes olasz csődörök ugyanis nem is olyan nagyon magabiztosak. Egy kicsit talán félnek is a nőktől. Számukra a nők világa másik város, másik univerzum, amelybe voyeurként be-bepillantanak, de nem értik pontosan, ott mi is történik. Leginkább önmagukra figyelnek. A nők városa ijesztő kaland, hiszen hősünknek most be kell lépnie ebbe a világba. Ezért is próbál belekapaszkodni bármilyen ciceronéba, aki reménye szerint kalauza lehet álombeli bolyongása során. Tehát mielőtt bárki is felszáguldana a közösségi hálóra, hogy betiltassa Fellini filmjeit, érdemes megszívlelnie a rendező gondolatát: „ha a szerző szabadon választhat, hogy mond-e valamit vagy sem, magyarázkodik-e vagy sem…, akkor a közönséget és a kritikusokat is megilleti a legnagyobb interpretálási szabadság”.

Olasz nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa