Mai szemmel nézve természetesen kicsit sok az egyenruha, a vörös lobogó, a masírozás, a parádé. De a falakról eltűntek Sztálin és Rákosi elvtársak képei. Nem ütközünk állandóan jelszavakba, és mintha a KRESZ is megváltozott volna: nem kell elsőbbséget adni a nagy fekete autóknak. Sztálin elvtárs 1953-ban örökre eltávozott, és Rákosi elvtárs pozíciója is megrendült. S bár a film nem gyors reagálású egység az osztályharc frontján, a filmcsinálók pontosan érzékelik a körülöttük lévő világ változásait. Különösen a szórakoztatófilmesek, hiszen a korszak sikerfilmjei 6-8 millió nézőt vonzottak a mozikba. Az áldott publikum pedig már akkor sem volt teljesen hülye. Tudjuk persze, hogy a zene sok mindent elvisz a hátán, a korabeli közönség azonban elég jól érzékelte, hogy Péter Gábor eltávolítása után végre levegőt lehetett venni. Tévedés ne essék, ez nem a szabadság birodalma, de enyhül a csengőfrász érzése egy olyan időszak után, amikor egymillió magyar állampolgár ellen folytattak vizsgálatot - nem minden következmény nélkül. A film rendezőjét, Révész Györgyöt nem írták be a magyar filmművészet aranykönyvébe, noha éppen az ő életműve mutatja, hogyan kellett lavíroznia egy filmesnek a hatalomipar mindig máshol felbukkanó zátonyai között. És több filmjében is sikerült éreztetnie, hogy e zaklatott hajóút során mi is történik az utasok gyomrával.

Magyar nyelven, felirat nélkül.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa