A sorozat főszereplői a zene „szerszámai” - a hangszerek. Velük ismerkedhetnek meg a hallgatók autentikus élő zene által, az azt megszólaltató szakértő muzsikusok segítségével. Ebben a félévben a klasszikus szimfonikus zenekar hangszereinek birodalmába teszünk utazást. Az expedícióhoz csatlakozó gyerekek megismerkedhetnek a zenekarral és annak legfontosabb hangszercsoportjaival.
Vonósoknak nevezzük azokat a húros hangszereket, melyeken a hangok a húrok vonóval történő dörzsölésével keletkeznek. A klasszikus zene és a szimfonikus zenekar jellemző hangszínét és legnagyobb létszámú csoportját a vonós hangszerek: a hegedű, a brácsa, a gordonka és a nagybőgő adják. A hegedű, illetve a vonós hangszerek kialakulása az őskorig nyúlik vissza. Az első húros hangszer a rugalmas íj volt, amelyen az ideg feszességének változtatásával különböző magasságú hangokat lehetett megszólaltatni. A hegedű mai formája hosszú fejlődés eredményeként, a 15. század környékén alakult ki. Formája, arányai annyira tökéletesek lettek, hogy mindmáig szinte semmit nem változtattak rajtuk. „Ha Isten, mint mondják, a maga képére teremtette az embert, akkor bízvást állíthatjuk, hogy az ember saját képére alkotta a hegedűt, helyesebben a nő képére, mert a hegedű gyönyörű istennő.” (Yehudi Menuhin)

Rendező: Müpa